Larkinor történet

Működik még ez az oldal?:D

Az elátkozott jogar

Hatalmas földrengés rázta meg Larkinor egész területét kora hajnalban.

VI. Lorden legfőbb katonái megfújták a kürtőt. Rövid időn belül a nép elözönlötte az utcákat.

Fighter ilyenkor fordult volna a másik oldalára a kényelmes ágyában.

Azonban a csatába hívó hang nem engedte.

-   Mi a franc ez?- dünnyögte félálomban.

Egy pillanat alatt teljesen felébredt, hamarosan már a harcolni vágyók körében ment a legközelebbi kikötőhöz.

Csodálkozva látta, hogy mennyi szörny tart Larkinor felé. Felkészült lelkileg a nagy összecsapásra.

Sokan még csak most jöttek a kikötőbe. Kezdők is hallgattak a csatába hívó hangra, viszont sokan féltek a nagy összecsapástól, mivel újak még.

Végre a nyugati kikötőnél partot ért az ellenséges hadsereg. Bronzgólemek álltak az első sorban. Egy kezdő harcos, Hoop megrémült a sok ismeretlen legyőzendő lénytől.

- Én itt hagyom a fogam!- gondolta magában, miközben a megfutamodást fontolgatta.

Egy társa észrevette, hogy hátrált kétlépésnyit Hoop.

- Hát te meg mit csinálsz?- vonta kérdőre Golden Feu

- Szerinted?- itt szünetet tartott. - Én ehhez a csatához túl kezdő vagyok-felelte szégyenkezve.

- És nekem? Nekem olyan könnyű?- s már érkezett a levegőből egy griffmadár,mely sikeresen legyőzte Goldent,aki hiába küzdött. Kevésnek bizonyult az ügyessége és az ereje.

- Erről beszéltem-szólalt meg a menekülő kezdő harcos. Azonban egy málnagólem állta el az útját.

- Hova, hova?- kérdezte gonosz mosollyal az arcán a szörny. - A fél fogamra se vagy elég, de mindegy. Feltámasztjuk a gonoszt-eközben a larkinori menekülő utat keresett. Nem akart válaszolni, csak minél hamarabb haza jutni. Megtalálta azt, amit keresett. A gólem lábai alatt át tud szökni. Életét féltve próbált kereket oldani.

- Hova, hova?- kérdezte gonosz mosollyal az ellenség, miközben megfogta a menekülőt és szeme elé emelte. A kérdezett próbált kiszabadulni, sikertelenül. A gólem megelégelte a szótlanságát, háta mögé hajította.

- Csak ezt ne!- üvöltötte magában, miközben látta, hogy egyre csak távolodott a csata színhelyéről. Nyekkenve ért földet, azonnal elvesztette az eszméletét.

Arra ébredt, hogy egy pap törölgeti homlokát egy vizes ronggyal.

- Jól összezúztad magad. Szerencsére már semmi bajod nincs. Mehetsz vissza harcolni. – Hoop felült.

- Nem megyek én vissza még egyszer azokhoz a szörnyekhez! –idegesen közölte a pappal, hogy nem hajlandó küzdeni az ellenséggel.

- Nem szereted ezt a szigetet?- kérdő tekintettel tette fel ezt a kérdést.

- Mindegy, hogy miként tekintek erre a földre…- elhallgatott és kirobbant:

- Semmi keresnivalóm nincs egy olyan helyen, ahol a leggyengébb gólemet se tudom a másvilágra küldeni! Halljak meg feleslegesen?

- A csatába hívó hang neked is szólt, fiam. Cselekedj helyesen: menj vissza a harcmezőre.

- Nem akarok én egy egyházi személlyel vitakozni, de úgy gondolom, hogy felesleges újra oda menni, ha a leggyengébb szörny is le tud győzni.
- Megyek. - ezzel kilépett az ajtón és a templom felé vette az irányt.
Hoop egyedül maradt. Gondolataiba mélyedt. Hirtelen beugrott neki, hogy az erdőben van egy barlang. Mélyében eltemették a rettegett nevű gonosz mágust. Talán az ő elátkozott fegyverére van szüksége az ellenségnek. Ugyanis szól egy legenda erről, hogy aki megszerzi, az néptelenné teheti Larkinort, vagy elveheti mindenkinek az emlékezetét.
Hátizsákjába italt rakott és bepakolt még csodaflaskát, majd elindult az erdő felé.Még egyszer hátranézett az otthonára,aztán a barlang felé vette az irányt.
Csodálkozva látta, hogy a barlangból most jön elő egy öreg mágus. Elbújt egy bokor mögé Hoop.
- Tudom, hogy ott vagy, ne is próbálj előlem elbújni. Gyere elő!- Hoop nem felelt, továbbra is a bokor rejtekében maradt. – Nem mondom el újra! Ha nem jössz elő, megismerheted az én varázserőmet!- előjött a harcos. A varázsló nem látszott gonosznak. Viszont ott volt a kezében az elátkozott jogar.
- Mit keres magánál az a tárgy?
- Tudod, hogy mi ez?
- Igen. Azt is sejtem, hogy a szörnyek most ezért jöttek. A harc csak elterelő hadművelet.
- Azt is tudod, hogy hogyan kell megsemmisíteni ezt a jogart?
- Maga tudja? Egyébként kicsoda maga?
- Mindegy. Neked kell végrehajtanod ezt a nagy feladatot. Egy hatalmas épületre fel kell másznod a központban és fel kell tartanod az elátkozott jogart. Látni fogod, hogy hogyan égnek el a szörnyek. Larkinor csak így menekülhet meg.
- Miért higgyek magának? Mi van akkor, ha csapda? Maga az ellenséget is szolgálhatja.
- Ebben igazad van. Viszont, ha nem élsz ezzel a lehetőséggel, akkor vége lehet a Larkinornak.

Eközben még mindig folyt a harcolás. A szörnyek se az északi kikötőben, se a másik kettőben nem akartak elfogyni.. Fighter harcos már kezdett fáradni. Újabb és újabb
gólemek rohamozták meg. Akik körülötte voltak, azok többször meghaltak, mert számukra legyőzhetetlen szörnyekkel küzdöttek. Társait próbálta megvédeni.
Délen a legyőzendő csapat Ellenszellemekből, Temető szellemekből, Halott lovagokból, Csontvázlovasokból tevődött össze. A veszélyt Légkalózhajó és Morgantyú jelentette. Sokan vesztették életüket e két legerősebb ellenség miatt.
Csak Gemach tudta volna legyőzni őket, de ő még mindig aludt.
- Nem bírjuk itt tartani őket!- szólt a legközelebbi társának Argentino Lottatore.
- Elvesztünk, ha nem jön most azonnal Gemach!- válaszolt a megszólított.
- Akkor eredj! Nem akarhatja ő sem, hogy legyőzzenek minket ezek az ostoba szörnyek!- az egyik Morgantyú fejbe kólintotta Argentinót. A társa megfogadta a javaslatát, rohant a harcoshoz.
Szerencsére nem kellett az egész Larkinort átfutnia, mivel a közelben volt Gemach lakása.
Bekopogtatott az ajtón, senki nem nyitotta ki. Többször próbálta újra és újra, de válasz nem érkezett.
- Vissza kell mennem védeni a szigetet!- gondolta magában. Kevés haragot érzett Gemach iránt, mert ez a magas szintű harcos nem képes megvédeni a saját hazáját. Ő viszont nem maradhat itt, mert sok ellenséget le kell győznie, ha közben kinézi magának egy legyőzhetetlen, akkor is. Visszaindult a déli kikötőhöz. Útközben látta, hogy részegen támolyog haza a keresett harcos. Úgy gondolta, hogy érdemes még egy próbát tenni, így megszólítja:

- Gemach, várj! Nem hallottad a csatát jelző kürtőt?
- Ki vagy te? Nem ismerlek. Haza me’ek. - részegsége miatt nem tudott rendesen beszélni.
- Nem teheted! Déli kikötőben téged várnak!
- Engem ugyan nem! Hagyjá’ má’!
- Déli kikötőnél olyan szörnyek vannak, amiket csak te tudsz legyőzni. A többi hozzád hasonlóan erős harcos a másik két kikötőben harcol!
- Akko’ én minek kellek?- kérdezte, miközben ment és ment a házához.
- Akkor menjél!- üvöltötte mérgesen Gemach után. Mérgesen sietett vissza a déli kikötőbe.
Eközben északon a Zöld Sereg csatázott a larkinori harcosokkal. Amikor azt hitték, hogy végre elfogyott ez a hadsereg, ugyanolyan közeledett. Méregfelhők özönlötték el az eget,a szárazföldön első sorban álltak a szöcskedémonok. Utánuk Gömbök, Orkavatárok, Fiatal makrosárkányok és elvétve sokkal gyengébb szörnyek következtek. Sokan voltak, a kik elestek és csak a Durranóvarangyokat, Orksámánokat tudták legyőzni.
Mindhárom oldalon egyre jobban betolakodtak az ellenséges csapatok, főleg délen., ahonnan hiányzott Gemach,aki elvileg nagy harcos volt..
Hirtelen azt vették észre a harcolók, hogy megdermednek az ellenséges lények.
Északi kikötőben megszólalt egy küzdő:
- Látod te is? Nem az én szemem káprázik?
- Jól látod. Egy mágus segítene nekünk?
- Nem tudom, de ragadjuk meg a pillanatot és öljünk meg minél több lényt, míg dermedtek.
Folytatták a szörny leölést. Mások is így tettek, de ők nem tették szóvá meglepettségüket. Csak harcoltak tovább és örültek, hogy könnyen végezhetnek velük.
Amikor Fighter a nyolcadikat küldte másvilágra, megrökönyödve láthatta, hogy porrá ég az összes ellenség.
-Most mi történt?- kérdezték többen mindhárom kikötőben. Arra lettek figyelmesek,hogy a városközpontból nagy fény árad,amely egyre nagyobb területet világított be.
A csoda akkor következett be, amikor Hoop a palota tetejére felmászott és feltartotta a jogart. Amikor felemelte az elátkozott fegyvert, furcsa bizsergés áradt szét a testében. Úgy érezte, hogy nagy varázserővel rendelkezik. Megijedt ettől az ismeretlen dologtól, de mégse dobta el a jogart, mert tudta, hogy tartania kell.

Este, miután már nem fenyegetett szörny hadsereg, VI. Lorden a szobájában ült az ablak előtt.
Bekopogott a főinasa.
- Bejöhet- válaszolt a kopogásra.
- Uram, a nép ilyenkor ünnepelni szokott a főtéren és…- az uralkodó félbe szakította:
- Akkor rajta, mulassanak, de nélkülem.
- Nem akarok kíváncsi, de mi baja a királyomnak?
- Menj le és intézd el, hogy ma a nép mulasson. Ha meghallom, hogy milyen zenét hallgatnak, nem lesz jó vége.
- Értem, uram- zavarodottan kiment és megoldotta az egyszerű emberek ünneplést.
Nem sokkal ezután a főtéren már hosszú asztalok roskadoztak a sok ételtől, italtól.
Szinte az összes lakos ott volt, hogy megünnepelje a győzelmet.
Akik nem mentek harcolni a nap elején, azokból is elmentek páran a főtérre.
Amikor már tetőfokára hágott az ünnepelés, a közelben lakó Magicien egyre idegesebb lett a mulatókból. Hangot is adott a mérgességének:
- Nem igaz, miért nem bírnak csendben maradni.
- Talán azért, mert örülnek, hogy most is sikerült megvédeniük Larkinort.- mondta a felesége, akivel már rég házasok voltak.
- Megvédték? Nem, más is segített. Láttam, hogy egy kezdő harcos felmászik a palota tetejére és feltart egy jogart. Neki köszönhetjük, hogy porrá égtek a szörnyek, miután kis időre megdermedtek valószínűleg.
- Ezt honnan tudod, édesem?
- Ismerem az elátkozott jogar legendáját. Viszont nem hittem volna, hogy valóban létezik.
- Gyere, menjünk…- de a mágus átvette a szót:
- Nem, mert fáj a fejem. Majd máskor.
- Ne gondolkozz már azon a kezdő harcoson.
- De igen. Meg akarom találni.
- Ó, hagyjad. Majd ha ő akar valami jutalmat, majd
- Nem fogom békén hagyni. Jobb, ha elpusztítjuk azt a jogart, mielőtt még egy gonosz kezébe kerülne. Ezt csak úgy érhetem el, ha megtalálom azt az embert.
Szerintem egy mágus is benne van a dologban.
Eközben a király még mindig az ablak előtt ült. Senki nem tudta rábírni arra, hogy megjelenjen az ünnepségen, és elmondjon egy beszédet nem izgatta, hogy az ilyen mulatságok így szoktak kezdődni. Helyette még mindig azon töprengett, hogy miért váltak porrá a szörnyek.
Magához hívta a főmágusát, akivel már nem a szobájából beszélgetett, hanem a könyvtárban.
- Mit gondolsz, miért égtek porrá a szörnyek? Előtte miért fagytak meg?

Reggel már hallhatták a főtér közelében lakók:
- Figyelem, figyelem! Az ellenség porrá égése egy gonosz által volt. Aki tud erről bármit is, jelenjen meg a király színe előtt! Meg kell találni azt, aki ezt cselekedte! Aki VI. Lorden uralkodó színe elé viszi, jutalomban részesül!
Ez még elhangzott a többi negyedben is, így Hoop már nem mehetett ki nyugodtan a lakásából, mert akkor azt figyelte volna, hogy mikor akarják elkapni.
- Gyere mágus! Ha akkor segítettél, akkor most is!- mondta, miközben abban reménykedett, hogy megjelenik előtte a varázsló. Viszont nem jelent meg előtte.
- Nem értem, hogy most meg miért nem jön. Talán nem hallja.
Következő pillanatban erdőben találta magát,előtte ott volt a mágus.
- Lám, észrevetted, hogy van erőd.
- Miért nem jött, amikor szóltam?- a kérdés nem érdekelte a varázslót.
- El kell pusztítani a jogart.
- Mégis hogyan?
- Mondj el ezt a varázsigét ebből a könyvből. - Hoop felé nyújtotta, kinyitva azon az oldalon, ahol a jogar elpusztító vers szerepelt.
- Én nem vagyok varázsló!- jelentette ki a kezdő harcos.
- Nem vettél észre semmi különöset amikor fogtad a jogart?
- Nem- hazudta.
- Látom rajtad, hogy nem mondasz igazat.
- Mindegy. Biztos láttak páran, hogy tartottam azt, úgyhogy már keresnek. Főleg akkor, ha bennem van a gonosz varázserő.
- Nem vagy gonosz.. Jóra használtad a jogart, így nem a rossz varázserővel rendelkezel.
- Ezt nem hiszem el. Miért válnék én varázslóvá, ha egyszer én úgy döntöttem, hogy harcolni fogok a szörnyek ellen. Megfogható fegyverrel, nem valami csiribí-csiribával. Jut eszembe, még mindig nem tudom ki maga és mi a valódi célja.
- Az nem fontos. Az viszont annál inkább, hogy elpusztítsd a jogart.
- Adja ide-mérgesen kikapta a varázsló kezéből a könyvet.
- Óvatosabban!- szólt a varázsló. - Itt van a jogar?
- Itt- felelte mérgesen a kérdezett.
- Akkor vedd elő!
Elővette, majd elkezdte olvasni a varázsigét. Eközben nem vette észre, hogy a varázsló jóvoltából már a király előtt állnak.
Miután felolvasta a verset, a jogarból fekete füst szállt ki.
- Elkapni, most azonnal!- adta ki a parancsot VI. Lorden.
- Ő itt-és az üldözöttre nézett-nem jelent veszélyt. Most már a jogar sem.
- Kapják el!- utasította a katonáit a király. Főmágusát magához hívatta.
- Meg van a jogar tulajdonosa?- kérdezte halkan az uralkodójától.
- Igen, ő az-eközben szúrós szemmel nézett a harcosra.
- Mi legyen a sorsa?- kérdezte a főmágus.
A király elé lépett a varázsló, aki Hoop mellett volt.
- Elnézést felséges király, de ő nem gonosz. Hallgasson meg.
- Jó, rendben-egyezett bele VI: Lorden. Így megtudta, hogy a harcos nem áll az ellenség oldalán.
- Én mégis meg akarok győződni róla. Gyere ide főmágus!
- Már itt vagyok.
- Állapítsd meg, hogy ez gonosz vagy sem!
-  Jó, értettem királyom. Ha fehér füst száll fel, akkor jó, ha nem, akkor rossz. - ezután elmormolt valami latin szöveget, melynek hatására fehér füst gomolygott.
- Jó - nyugtázta az uralkodó, majd így folytatta:- Ha az ellenség oldalán álltál volna, már készülhetnél a kivégzésedre. De így… elmehetsz. Kísérjétek ki őket
A bent lévő katonák mutatták az utat, majd mikor a két ember kint volt, visszaálltak helyükre.
- Semmi köszönöm-szólalt meg Hoop. Ezeket a szavakat a mágushoz intézte, de ő már eltűnt, mint a kámfor. Hazament és élte tovább az életét, mintha mi se történt volna.

Vége

Ez a történet a VII. Larkinori Történetíró versenyre készült,az első kategóriába.